Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bolt, ami történetesen a Profi üzletlánchoz tartozott. Ide szerettem volna eljutni enyhe másnaposságommal harcolva, mert jól esett volna valami szénsavas vagy hideg üdítő, esetleg szénsavas ÉS hideg üdítő (de ehhez nem sok reményt fűztem) - a végén azért sikerült szénsavmentes és meleg üdítőt venni, YEAH. A bolt konkrétan 5 percre van gyalog, ami azt jelenti, hogy én inkább busszal mentem (de volt olyan is, hogy a liftek áramszünet miatt álltak, ezesetben inkább pusztultam volna szomjan, mivel a 11. emeleten lakunk, amúgy ezen a linket taláható az A pontban a koli, a B pontban pedig a profi bolt).
A busz -amiről azt hittem, hogy nekem nagyon pöpec lesz- a 188E számot viselte, és annyira szimpatikus volt, hogy fel is szálltam rá, mert azt hittem, hogy ha a Dayka Gábor utcában megáll, akkor a Sasadin is meg fog, viszont amikor 60-70 km/h-val elszáguldottunk a belső sávban a Profi előtt, rádöbbentem, hogy nem egészen ez volt a legmegfelelőbb döntés. Mielőtt kibaszott ideges lettem volna, még eszembe jutott a tavalyi akcióm, amikor kb Törökbálintra buszoztam ki, pedig az úticélom ugyan az a Profi bolt volt, mint most (akkor egyébként nem szálltam le az első megállónál, mert az egy buzi nagy rét kellős közepe volt).
Az ilyen esetben természetesnek számító önszidalmazás után elhatároztam, hogy a következő megállónál leszállok, de a 188E busz számára a következő megálló Budaörsön volt, kb 20-25 percnyi autópályán való utazásnyira a kollégiumi buszmegállótól. Miután már vagy negyed órája elhagytam Budapest határait, és még a következő megállóra esélyt sem láttam (tekintve hogy egy autópálya középső sávjában mentünk kb. 100 km/h-val),kezdtem úgy érezni magam, mint Pinokkió a fafeldolgozó üzemben. Végül mégis odaértem (Budaörsre), ahol leszálltam, és elgyalogoltam a Bretzfeld utcai buszmegállóba, hogy majd 40essel visszamegyek oda, ahonnan jöttem. Fel is szálltam a nem soká érkező 40-esre, ám kiderült, hogy pont az ellenkező oldali buszmegben álltam, így a 40es továbbvitt a Budaörsi lakótelepi végállomására, és ez a tény az egyébként sem gyenge idegességi szintemnek adott még egy kemény kis ökölcsapást.
Gondoltam, ha már eljöttem idáig, elugrok a Kékes-tetőre is, vagy ilyesmi, de inkább -gondos utánanézés és információgyűjtés után- felszálltam egy 240E-re, ami szépen fél óra alatt visszavitt a Sasadi útra, ahol végül megvehettem azt a kurva üdítőt. Onnan még vissza kellett mennem a Daykára -ami 5 perc gyalog, 1 perc busszal, tehát busszal mentem-, de itt már nem sikerült továbbmennem, pedig elég sok mindent elkövettem az ügy érdekében (számomra full ismeretlen járatra szálltam fel).
Így esett, hogy a Dayka Gábor útról a Sasadi útra a Budaörsi lakótelepet érintve jutottam el. Zsír király volt.
