Első posztom bármiféle blogban, ezért nem leugatni! Szeretném leszögezni már most az elején, hogy Robi szerint egy két lábon járó BKV/MÁV menetrend vagyok, ami persze ebben a formában egy kicsit túlzás. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a poszt a heti BKV használati skillünkről fog szólni, amin mint látni fogjuk van még mit csiszolni.

Kezdjük is rögtön a keddi nappal, amikor is az ELTE Egyetemi Napok néven futó giga bulin vettünk részt(Gyöngyi, Robi, én), mint staff tagok. Mivel az odajutással nem volt semmi probléma, ezért az, hogy a hazafelé vezető ca. 20 perces utat sikerült feltranszformálni 2 órára csakis a nagy hajtás, és az eszméletlen buli mellékhatása lehetett. A melónak 3 óra előtt pár perccel lett vége, ekkor szépen el is indultunk haza a Tüske csarnoktól (Petőfi híd, budai hídfőjétől 4 percnyi séta). Robi és én - úriemberek lévén - még megvártuk Gyöngyivel a buszt, ami a számára megfelelő irányba tartott. Nem mellesleg Gyöngyi felajánlotta, hogy aludjunk ott, de ezt elutasítottuk, mivel másnap reggel 8-ra webfejlesztésre kellett mennünk, ezért elhatároztuk, hogy aznap este nem alszunk. Megjött a busz, elindultunk hát mi is haza. Elsődleges célunk a Móricz Zsigmond körtér volt. Ezt legegyszerűbben a 906-os jelzésű éjszakai járattal lehet megtenni (2 megálló), de gyalog sem leküzdhetetlen a távolság. Vártunk is körülbelül 15 percet, majd felismerve azt, hogy a busz bizony nem jön arra az elhatározásra jutottunk, hogy gyalog közelítjük meg a teret. Egy 10 perces séta után meg is érkeztünk. Amint megérkeztünk felfedeztünk egy 973-t amiről azt gondoltam, hogy az Etele térre megy, ami mégiscsak közeleb van végső célunkhoz, mint a Móricz. Fel is pattantunk a buszra némi kétely társaságában. Nem is kellett sokat mennünk ahhoz, hogy belássuk: "ez bizony nem arra megy amerre nekünk jo lenne". Na sebaj gondoltuk, gyorsan leszálltunk a Kosztolányi téren. A téren átbattyogva szomoruan konstatáltuk, hogy az előző busz 2 órája elment, a következő meg 1,5 óra mulva jön. Ez sem vette el a kedvünket, vissza indultunk a Móriczra gyalog. Közben 2-3 busz el suhant mellettünk, ezek természetesen jok lettek volna, ha tovább nem is, de a Móriczig biztosan. Tulajdonképpen még örültünk is, mert Robinak és nekem is huggyantani kellett. Meg is vizsgáltuk a Feneketlen tó valóban feneketlen-e. Nem derült ki, de ezen hamar túl tettük magunkat. Megérkeztünk a Móriczra (Villányi út) ahol nagy örömünkre ott állt egy teljesen korrekt 908-as. Ez körülbelül 4 órakor volt, a busz 4.06 kor indult a menetrend szerint. Meg is álltunk a busz mellett levegőzni, ahol össze barátkoztunk a sofőrrel, akivel megbeszéltük, hogy ez a busz bizony arra megy amerre mi menni akarunk, és, hogy ha esetleg azon a 4 megállónyi távon amíg együtt utazunk netalán elbóbiskolnánk, akkor majd bemondja a megállót, nehogy fent maradjunk.Telt, múlt az idő és egyszercsak beállt a megállóba egy 960-as. Ez még nem is lenne akkora baj, de én váltig állítottam, hogy ez nekünk jó és amugy is a másik még legalább 1 percig itt várakozik és mi sietünk is úgyhogy szálljunk fel. Nem kellett volna. A busz kb 5 percig arra ment, mint a 40-es, ezért nem tűnt fel semmi, csak hogy: "a picsába kerülővel megyünk". Gyanússá ott vált amikor ott, ahol a 40-es balra kanyarodik, ott mi 3-4 sávval arréb 40-50 km/h val egyenesen mentünk tovább. "Sebaj körjárat!" - gondoltuk, "nem soká úgyis vissza fordul". Ezt a tévhitet erősítette bennünk az is, hogy a Fok-Gyem kijelzőn Móricz Zsigmond körtér volt feltüntetve, mint végállomás. Ismét telt az idő, faltuk a kilométereket és megérkeztünk a Moszkva térre. Itt már a gyanúsból nagyon gyanússá vált, hogy jó felé megyünk. 3-4 perc várakozás után elindultunk. Felpillantva a vizuális utastájékoztató rendszerre szörnyülködve láttam, hogy a végállomás megváltozott Óbudai autóbusz garázzsá. "Na ez baj" - merült fel bennem a gondolat. Kicsit félve szóltam Robinak, aki háttal ült a berendezésnek. Nagyon örült, mikor megpillantotta hová is tartunk, itt még úgysem járt. A buszról a Galagonya utcánál szálltunk le, és még véletlenül sem a jó irányba indultunk el mikor az ellenkező irányba tartó busz megállóját kerestük, ezért sétáltunk még egyet a biztonság kedvéért. Közben olyan csodálatos látványban volt részünk, mint egy csőtörés. Megérkezve a megfelelő buszmeg.-be felcsillant a szemünk, már járnak a nappali járatok, és pillanatokon belül jön is egy 86-os jelzésű ami egészen a Kosztolányiig repít minket. Meg is érkezett pár percen belül és mintegy fél órával később Óbudáról Újbudán találtuk magunkat. Szemfüles olvasó észre vehette, hogy a Kosztolányin már jártunk több mint egy órája. Akkor írtam, hogy a következő busz 1,5 óra múlva érkezik. Nos ekkorra már annyi volt az idő, hogy 10 perc várakozás után jött is egy 240E ami ugyan nem áll meg a Daykán, de csak egy megállóval megy tovább. A koli előtt elsuhanva ennyire még valószínűleg egyikőnk sem örült. A Sasadi útról vissza felé gyalogolva csak 3 busz ment el melletünk, ami mind a Kosztolányin, mind a Dayka-n megáll, de ezen már nem idegeskedtünk egy kicsit sem. negyed 6 magasságában bejutottunk a szobánkba, és már csak 2 órát kellett ébren lenni a webfejlesztésig.

Másnap meglepő módon semmi extra nem történt BKV-val kapcsolatban, egy szempillantás alatt(45 perc) haza értünk az éjszakai műszakból és végre aludhatunk egy jót.

8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás javasolja nekünk a Beatrice. Meg is fogadtuk és a szerdai éjszakai műszak, majd a csütörtöki egész napos alvás után mit is csináljunk este: gyerünk bulizni. Nem mellesleg nekem az esti programom, majdnem Win XP telepítésbe fulladt, de erről inkább most nem beszélnék. A meeting point Kanyoséknál volt, ami finoman szólva sem egy elit környék. Meglepő módon elsőre odataláltunk, majd vissza felé is csak épphogy lekéstük a legutolsó villamost. Ez egyébként tiszta szerencse volt, így ugyanis sikerült meg ismerni egy nagyon kedves ellenőrt akivel oly annyira össze barátkoztunk, hogy a 2. kör a buszon "nekünk free" lett. Ez volt egész heti BKV-zásom fénypontja.

Eljött a péntek is, elindultunk haza. Fél 11 körül már a koliban voltunk, pakolás, rendrakás, stb.. 11- re el is készültünk, de nem kell sietni 11:45 kor és 12:15 kor is megy gyorsvonat Újszászra. Mindent remekül elterveztünk, az Etele térről megyünk 7E(173E)-vel ami 2 percenként jár nem lehet baj. Negyed 12 körül el is indultunk, majd egy 20 perces utazás után oda is értünk. Kis várakozás után jött is egy busz, de "ezen sokan vannak menjünk a következővel!". Úgy is lett, jött szépen a következő, felszálltunk és megkezdtük utunkat a Keleti pályudvar felé. Nem számoltunk, viszont a dugóval, ami következtében 11:55-kor még a Kosztolányin se voltunk. Na nem baj 12:30-kor megy zónázó vonat is - gondoltam én -, ami kcisit lassabb, de valahogy mégiscsak haza kell mennünk. A dugó mértéke nem akart csökkeni, ezért szinte lépésben araszoltunk át a városon. Egyetlen kivétel a Ferenciek tere - Blaha közötti szakasz volt, ahol a sofőr előcsalogatta az Ikarusban rejtőzködő állatot, és olyan sebességre tettünk szert ami egy Ferrarival is meg süvegelendő lenne (hátramenetben). Őrült száguldozásunk ellenére sem sikerült 12:15-re kiérni. Lekéstük a vontot. Sebaj úgyis csak 3 perc telt el nézzük meg hátha késik, bár nem tudom miért merült fel bennünk ez a felvetés hiszen a MÁV-ról beszélünk. A pályaudvar közepén található nagy tábláról megunkba szívva az információt elindultunk a 12. vágányhoz ahonnan a vonat indult. Megnéztük: nem késett. Időpont: 12:21. Gyerünk vissza a táblához, nézzük akkor meg honnan indul a személy. Vissza felé vezető utunk során elmentünk egy szerelvény mellett ami ugyan hasonlított egy Szolnok felé tartó szerelvényhez, dehát az nem lehetett az, hiszen az félkor indul ez meg most rögtön, ezért bár felmerült bennünk a gondolat, hogy a nekünk megfelelő vonat mellett sétálunk és lekéstük azt, de ezeket a csunya, gonosz gondolatokat elhesegettük. Vissza térve a tábla alá aztán egy nem épp természetes mosoly ült ki mindkettőnk arcára, ez pedig annak volt köszönhető, hogy bizony 12:20-kor indul a "feles" vonat és bizony amellett sétáltunk el oly boldogan .... Ezekután jött még a felismerés, hogy a következő zónázó 13:20 kor indul, ergo van egy szabad órácskánk amit azzal töltünk amivel akarunk. Mellékesen akkor már vagy 1,5 - 2 napja nem ettünk semmit. Mikor a vonat mellé felkerült egy 20-as szám, mint a késés várható ideje, akkor már önfeledt kacagásban törtünk ki. Az utolsó csepp a pohárban az volt amikor elhatároztuk, hogy húzodjunk ki a tömeg szélére, hogy ha kiírják honnan indul a vonat, akkor majd mi szemfüles módon mindenkit megelőzve az elsők között foglaljuk el megérdemelt helyünket. Ennek fényében le sem vettük a szemünket a tábláról, egészen addig a pillanatig, amikor már csak kb 5 másodperc lett volna a kiírásig, ekkor ugyanis megérkezett Tulok és Rita is és rövid beszélgetésbe elegyedtünk. Mikor feleszméltünk akkor már kb 400 emberrel kevesebben álltak körülöttünk és mindenki ahhoz a vonathoz tartott amelyikhez mi is, mi pedig ott álltunk a "tömeg" szélén ...